A fehérítés fő célja a textilszálak pigmentmolekuláinak elpusztítása, így a textiltermékek fehér megjelenésűek. A fehérítés általában a finomítás után történik, és gyakran az előkezelés utolsó lépése. Finomítás után a legtöbb szennyeződést eltávolították, a vízabszorpciót nagymértékben javították, jó feltételekkel a későbbi feldolgozáshoz, de a pigmentet nem érintette, ezért a nagy fehérségű fajtákat fehéríteni kell. A fehérítés a feldolgozás tárgya szerint változik, például a szálfehérítés, a fonal fehérítése és a szövet fehérítése. A fehérítési módszerek és berendezések a helyzetnek megfelelően változnak, de a fehérítés alapelvei megegyeznek.
Kimutatták, hogy a fehérítés pozitív szerepet játszhat a textíliák szennyeződésének eltávolításában is. A fehérítőszer magas hőmérséklete, lúgos állapota és oxidációja segít a szimbiotikus szennyeződés eltávolításában a pamutrostban, így finomító hatással bír. A fehérítés hatása különbözik a fehérítőszer tulajdonságaitól és a felhasznált eljárási körülményektől függően. A gyapot természetes szennyeződéseinek magas szintje, valamint ezeknek a szennyeződéseknek a különböző tulajdonságai és eloszlása miatt szinte lehetetlen teljesen eltávolítani őket a finomításban, így a fehérítés feladata a szennyeződések eltávolítása.






